Ömlik ránk:
„Önismeret, dolgozz magadon…”
De nem ez a lényeg.
Hanem hogy megállsz-e.
Gyakorlatban így néz ki, amikor hozzám fordultok:
Megveszed a színházjegyeket.
Megint.
Nem kérte senki. Konkrétan.
Mégis.
Aztán rosszul esik.
Mondják:
„Miért csinálod?”
Te:
Nem értenek.
A család fontos.
Én ilyen vagyok.
Ez önismeret? Nem.
Az önismereti út akkor kezdődik, amikor megállsz, és saját magadtól megkérdezed: „Miért csinálom ezt újra és újra?”
És nem magyarázol. Nem a másik a hibás, nem fura, csak te figyelsz.
Az önismereti folyamat akkor indul, amikor nem elégedsz meg azzal, hogy „én ilyen vagyok.”
Csak észreveszed, elfogadod, amit találsz, és ha fáj is, nem rohansz bele ugyanabba.
Megállsz, és megvárod, amíg magaddal megbeszéled, honnan jöhet, miért teszed – és csak utána veszel jegyet, vagy nem veszel.
#önismeret
