(3. epizód)
2. ülés – Most akkor kinek mit jelent az egyéni felelősség?
Elsőre nem megoldásokat kerestünk.
A felelősséget.
Az első ülésen ez elindult.
Megértettek valamit.
Aztán… nem jöttek.
Az egyeztetett alkalmak elmaradtak.
Nem jeleztek.
Csend lett.
Majd egy nap megcsörrent a telefonom.
– Van szabad időpontod?
Jöttek.
Leültek.
Feszültebben, mint korábban.
Elmondták, mi történt.
Sokat veszekedtek.
Többet, mint azelőtt.
És nem értették, miért lett rosszabb.
Azt hitték, értik a felelősséget.
Judit: „Én csak azt mondtam, mit érzek… de ő nem változik.”
Endre: „Mindent rám tesz… mintha én lennék a felelős azért, hogy ő jól legyen.”
A felelősség félrecsúszott.
Az egyéni felelősség nem a másik felelőssége.
Nem önmaguk felé fordultak.
Hanem egymás felé – elvárással.
„Te változz, hogy én jobban legyek.”
„Te tegyél értem, hogy működjön.”
Így a felelősségből vád lett.
A kapcsolódásból vita.
Itt álltak meg.
És itt jöttek rá: egyedül most nem mennek tovább.
Kell valaki, aki kívülről lát rá arra, amit ők belülről már nem értenek.
A közös munka itt folytatódik.
Nem tökéletesen. Őszintébben.
#párkapcsolat
