Objektív valóság – bátorság bevallani: 2. koromban rólam is kiderült, hogy nem tudok rendesen olvasni – de kiderült és már csak egy jó családi story!
Ma szembejött egy nagyon jó példa arra, miért fontos beszélni erről: újra írnak róla, hogy a gyerekek többsége funkcionálisan analfabéta. De vajon mit jelent ez?
Funkcionálisan analfabéta = hangosan szépen tud olvasni, de nem érti, mit olvas.
Alsós koromban volt olvasási felmérés — és kiderült rólam, hogy nem tudok olvasni. Színtiszta ötös gyerekként senkinek nem tűnt fel. Én úgy oldottam meg, hogy “emlékeztem és megértettem a szöveget” — a hangos olvasás azonban akadozott, de a tartalom megvolt.
Ez az objektív valóság. Volt egy felmérés, ami feltárta: akadozom. Akkor kellemetlen helyzetbe kerültem — de ma hálás vagyok érte.
Anya, aki magyar tanár volt, majdnem szívbajt kapott. De a család összefogott: elkezdtünk rengeteget olvasni. Folyamatosan idegen szövegekkel gyakoroltam, amíg megtanultam rendesen olvasni.
Coach szemszögből — az objektív valósághoz való közelítés azt jelenti, hogy lefejtjük a hiedelmeinket, elvárásainkat, és bátran a tényeket vesszük figyelembe.
Olvasás esetében ez azt jelenti: ha a gyereknek nem megy, elfogadjuk a tényt, nem ragaszkodunk ahhoz a hithez, hogy „úgyis tud olvasni”. Ez az elfogadás a fejlődés alapja.
Nem elég a hangos olvasás — a szövegértés minden tanulás alapja.
És jó hír: fél év alatt nagy változás elérhető!
Ha neked vagy a gyerekednek hasonló kihívása van, írj nekem, és együtt megtaláljuk a megoldást.
