December 26. estéje van.
Az ünnep már mögöttünk, de a fénye még itt maradt velünk – csendesebben, szelídebben.
Ilyenkor lassul le igazán az idő. Nem kell már készülni, teljesíteni, megfelelni. Csak megérkezni ahhoz, ami bennünk maradt az ünnepek után. Sokszor épp ekkor kezdjük el érezni, mi volt fontos, mi volt nehéz, és mi az, ami tovább szeretne velünk jönni az új évbe.
Coachként gyakran tapasztalom, hogy ez az időszak lehetőség. Egy puha átmenet a karácsony és a hétköznapok között, ahol helye van az emlékezésnek, a megkönnyebbülésnek – és annak is, ha valami lassan újra összeáll bennünk.
Bereczk Imola Ünnepi segítő című novellája erről a halk, mégis megtartó folyamatról szól. Arról, hogy a segítség néha akkor érkezik, amikor már nem sürgetjük. Amikor nyitottabbá válunk a kapcsolódásra, a melegségre, a váratlan ajándékokra.
Ez nem egy „boldognak kell lenni” történet.
Ha december 26. estéjén egy kis megállásra vágysz, ha szeretnél egy történetet, ami egyszerre emberi és reményt adó, engedd, hogy ez a novella elkísérjen egy bögre forró csoki/ tea/ forraltbor mellé.
Itt olvashatod közvetlen: https://www.bereczkimola.hu/unnepi-segito/
Szeretettel ajánlom. 
