Évek óta ígérem a gyereknek, hogy ha egyszer 1-est hoz haza, megünnepeljük. Vártam, vártam, nyolc évig vártam. De nem hiába… Mondjuk, épp a gimnáziumi felvételi (hivatalosan: az eljárás) kellős közepén jártunk, amikor minden oldalról ömlik a megfélemlítés, röviden összefoglalva a rendszer lényegét, most dől el, mi lesz belőle. Ha most elcseszi, akkor annyi.
Pittyen a Kréta App és látom, hopp, itt az 1-es, bioszból.
Szuper! De mit tegyek szülőként? Elhiszem, hogy a gyerek jegyei a legmeghatározóbb mérce abban az értelemben, hogy milyen jövő várhat rá. Mi a fontosabb? Ez vagy a boldogsága? Ha a belső hangra figyelünk, a válasz egyértelmű.
A boldogsága. Tartottam a szavam, következetes maradtam – és díszebéddel vártam.
Egszerűen csak jó volt, röhögtünk és nem bánkódtunk, sőt jelezte este, hogy megtanulja, amiből 1-est kapott. Pótolt, igaz, amiatt nem tudott készülni, mert szóbeli felvételije volt a megelőző napokban. Kit érdekel ez? Hát engem, téged és őt. Itt a pozitív power:-).
